2.fejezet
Szeptember 2.
Anyát látom az álmomban,a konyhában szorgoskodik és én a pultnál mosolyogva figyelem.Halkan dúdol valamit és könnyedén táncolgat ide-oda.
-Larry!-egy hang ránt vissza a valóságba.
-Mi az Danielle?
-Nem tudok aludni és unatkozok.
-Akkor nem vagy egyedül,én már régóta nem tudok rendesen aludni.Mihez lenne kedved?
-Beszélgessünk és közben kifesthetnéd a körmömet.
-Okés.Amúgy valami baj van?
-Nem,semmi...
-Danie rosszul hazudsz,szóval?
-Miattam halt meg anya,igaz?
-Hogy?! Ne mondj ilyeneket!
-De,ha időben haza mentem volna,nem történt volna meg ez az egész...
-Nem tehetsz semmiről,ne vonj magadra semmilyen felelősséget!
-Annyira hiányzik.Hiányzik a hangja,az érintése,hiányzik az,hogy megdicsért vagy megszidott.Minden.
-Tudom.-a karomba zárom és már mindkettőnk szeméből ömlenek a könnyek.-De azt szeretné,hogy továbblépjünk és éljünk tovább,apa és én itt leszünk neked,hogy segítsünk.
-Larry,sajnálom,hogy ilyen utálatos vagyok veled,de néha idegesítően próbálsz anya helyébe lépni.
-Kösz,szerintem most már menj aludni.Jó éjt!
-Neked is.
-Oh,a kutyafáját,reggel 8 van! Apu el tudsz vinni a suliba?
-Apa már elment dolgozni,szóval gyalog mész.
-Na és te?
-Én ma nem megyek be,nincs kedvem.
-Mi?! Te meghibbantál,velem jössz!
-Ajj már,egy nap lógás nem a világ vége.
-De neked az lesz,ha apa megtudja.
-Grr,miért kell ilyennek lenned?!
-Nyomás felöltözni,itt várlak.
-Már így is elkéstünk.
-Nem baj,nyomás!
-Miss Bomer! Második nap az iskolában és ön már most elkésik?
-Mrs.Roberts,elnézést!
-Larry,üljön le a helyére,az első és az utolsó eset.
-Szia,Larry! Miújság?
-Hi,Tamie! Ne is kérdezd,testvér krízis kora reggel.
-Oh,az nem a legjobb.
A mai 6 óra gyorsan elment.Kedd van,ami azt jelenti,hogy megkezdem a munkát pincérként,Tamie elkísér és jót beszélgetünk az úton.
-Jó napot Mr.Dickens!
-Hello,Larry! Készen állsz?
-Igen,már alig várom,hogy kezdjek.
-Gyere megmutatom a dolgokat és aztán kezdheted is.
Teljesen fel vagyok világosítva,hogy mi hol van és,hogy mit kell tennem.
-Larry,3-as asztal.
Arra veszem az irányt,egy fiatal csoport vár az érkezésemre.
-Sziasztok! Mit adhatok?
-Hello,kérünk 3 hamburgert,2 kólát és egy ásványvizet.
-Rendben,máris hozom.
Kiszolgálom a csoportot,nem öntök magamra semmit,szuper vagyok.Amíg meg nem látom a 4-es asztalnál ülő kék szemű srácot.Félénken felé tartok,minden porcikám remeg.
-Hi,Larry! Itt dolgozol?
-Szia,amint látod igen.Mit hozhatok?
-Egy narancs juice-t,légyszi.
-1 perc és hozom.
Oh a csudába,azok az igéző szemek!Már megint miket beszélek,nem is ismerem és róla ábrándozom.
-Parancsolj,esetleg kérsz még valamit?
-Nem,meg leszek ezzel.Köszönöm.
Sürgök-forgok és érzem a tarkómon a tekintetét,szinte éget.Meddig lesz itt,mindjárt lejár a műszakom.
Szűk kis utcán megyek végig,már sötétedik,egyedül elég félelmetes.Furcsa alakok közelednek felém,kezdek nagyon ideges lenni.Mit akarnak,meg akarnak ölni? Te jó ég,teljesen védtelen vagyok,kiszolgáltatottan,egyedül.Ketten vannak,esélyem sincs elmenekülni,meg kell nyugodnom.Megfordulok és a másik irányba szedem a lábaimat,gyorsítanak,de előttem feltűnik még egy alak.Megállok és a lábam gyökeret ver,reszketek.
-Kislány mit keresel itt egyedül? Nagyon veszélyes dolgok történnek ilyenkor.
-Mit a-kar-nak tő-lem?-a hangom elakad,rettegek.
-Semmi rosszat,csak szórakozunk egy kicsit édes.-egyre közelebb jön az egyik.
-Menj a közelemből te rohadt állat!!!
-Milyen harcias vagy drága.
A kerítéshez nyom,nincs menekvés,senki sem segíthet rajtam,a környék teljesen kihalt.Összeszedem a maradék bátorságomat és mindent beleadva ágyékon rúgom az illetőt.Hangosan jajveszékel,de a többi viszont közeledik felém,most sikerült még jobban felhergelnem őket,tényleg elvesztem.Az adrenalin elárasztja a testemet,a másodikat pofán verem a táskámmal és amíg a többi nem figyel futásnak eredek.Hátra se nézek csak rohanok előre.Valaki elkap és már zokogok,de nem bánt.Felnézek és az ismerős szempárt látom.
-Larry mi történt?-de elhallgat,mert a támadóim közelednek.-Húzódj ide be és meg se mukkanj!
Nem vagyok magamnál,a sírástól csak homályos árnyakat látok.Rick behúz egyet az első számú támadónak,majd a második gyomrába vág,farkasszemet néznek az én hősömmel,majd hátrálni kezdenek,végül elmenekülnek.
-Larry jól vagy?
-Igen és te?
-Kutya bajom,gyere hazaviszlek.
Beülök a kocsijába,még körbe tekintek és ellenőrzöm a terepet.
-Bekapcsoljam a fűtést,fázol?
-Igen,légyszi.
-Azok a szemetek,milyen egy elcseszett mocskos állatok vannak a világon.
Megdermedve bámulok ki a szélvédőn,még mindig remegek,teljesen sokkolt ez az egész.
-Hogy tudtál elmenekülni? Hárman voltak.Nagyon különleges lány vagy.-rám mosolyog.
Leparkol a házunk előtt,az ajtóig kísér és becsönget.
-Larry merre voltál? Mi történt és te ki vagy?
-Rick vagyok uram és én haza hoztam a lányát.
-Apa megtámadtak és Rick megmentett.
-Jézusom,Lar! Jól vagy?Köszönöm Rick.
-Jó éjt Larry,Mr.Bomer!
-Köszönöm Rick,hogy megmentettél.
A forró fürdő után az agyam csak úgy kattog,beleborzongva gondolok vissza a történtekre,ha Rick nincs ki tudja mi történt volna velem.Egyáltalán mit keresett ott? Mi van,ha megsérült volna vagy rosszabb? Szent ég,ez a nap...
Apa jön be a szobámba a húgom kíséretével.
-Drágám biztos jól vagy? Istenem,belegondolni is szörnyű.
-Apu,jól vagyok tényleg.
-Ez a Rick a barátod?
-Nem egészen,csak egyszer találkoztunk.
-Rendes fiúnak tűnik.Kislányom,annyira féltelek.Nem is foglalkozok veletek és ez visszavág,rossz apa vagyok.
-Dehogy vagy az,csak nem lehetsz mindig,mindenhol velünk.Ez bárkivel megtörténhetett volna.
-Annyira féltelek titeket,ti vagytok a mindenem.Gyere Danielle,hagyjuk a nővéredet aludni!
-Jó éjszakát!
-Aludj kincsem.
-Danielle nem aludnál velem?-kérlelem.
-Persze,hozom a takarómat.
Danielle szép arcát nézem,amint alszik.Olyan békés és gondtalan álmában,de tudom,ha felébred egyáltalán nem így van.Tudom,mert ezzel én is így vagyok,az élet nem lesz könnyebb.
Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése